pie (pate brisée) medvehagymára, gombára és húsra hangolva

újabb vacsoravendégek, akiknek abból főztem, amit a hétfői banda hozott ajándékba. lényeg a szervezettség.

igazából az ötlet is Dórától van, nemcsak a medvehagyma (mondjuk az Feri anyukájától).

az abszolvált írásbeli reggele

...és a kényszerfőzések folytatódnak...

Kapitány Marcsi sajtos rúdja

goi cuon (vietnámi tavaszi tekercs)

a legközelebbi vacsoránál egytálétel lesz.

mert tavaszi tekercset gyártani, mégha nem is sütöm meg (mert a vietnámit nem szokták), mégha a nemvega verziót már délelőtt összeraktam, akkor is hosszadalmas.

Chili&Vanilia-sorozat: panna cotta babérlevéllel és sós-karamellás almával

2 recipe összefésülése ez itt, de nem nevezném igazán sikeres megvalósulásnak. valami történt a karamellával: nem sós, hanem keserű lett. lehet, hogy a szuper barnacukromnak volt már (nem lehet, hanem tény) eleve egy olyan aromája, ami ezt eredményezte. 

továbbá a zselésítést agar-agarral gondoltam megvalósítani. a port enyhén forrásban levő folyadékba kell keverni - legközelebb egy külön tálban teszem ezt meg, és a bekevert cuccot öntöm az összeshez (mondjuk ennyi eszem igazán lehetett volna első körben is). mert most csak összecsomósodott, és a hatóanyagokat (úgymint seaweed) valószínűleg kiborítottam a végén.

ápdét: fél óra alatt tökéletesen megszilárdult a 12 fokos erkélyen. örülés.

palacsinta reloaded - bazsalikommal és körtével

vannak olyan verőfényes vasárnapok, amiket isten is palacsintasütésre teremtett. de a verőfény megkívánja az agyonbonyolított palacsintatésztát. amihez minimum 2 boltba be kell menni, hogy legyen pl. túró meg körte. meg még ez-az a holnapi nagyszabású estélyre, ahova érkezik majd Rajongó Úr és Főkritikus Úr meg Dóra, aki csak simán kedves. hogy agyon azért mégse stresszeljem magam.

és igen nagy örömmel konstatálom, hogy 18.49-kor még nagy jóindulattal ugyan (meg 200as ISOval), de vannak fotogén fények odaki az erkélyen.

Chili&Vanilia-sorozat: sokízű párolt hal w/ bok choy (is)

az Ázsia Centerben van egy zseniális zöldséges, a Culinarishoz képest (de még a Szép Kis Indiához képest is) töredékáron lehet beszerezni nála mindenféle ázsiai hozzávalót. ha épp jó kedve van a kiscsávónak, nagyon készségesen magyarázza el, hogy mi mire jó és hogy készíti el az anyukája.

ma tehát jó idő, kicsit másnap, mozgásigény, táskavásárlási kedv => ÁC. fél óra alatt kint voltam.

táska nem lett, vízispenót, bok choy, bambuszrügy, gőzgombóc-por (bocs) meg ilyesféle csupa hasznos dolog igen.

bok choy

négyszög kuglóf

ma reggel nem kezdtem el azon töprengeni, hogy védelembevétellel vagy szakszolgálattal indítok. a kávé mellé.

ma reggel csak azt kellett eldöntenem, hogy mikor megyek futni, hogy beleférjen még a kávé is munka előtt Bogátával.

kicsit máris hiányzik a tanulás, úgyhogy nem veszem le a plakátjaimat a falról. csak kicsit arrébb tettem a tükrön lévőt. mától újra lencse-smink-emberek. 

(és megint Váczi Eszter prüntyög a reggeli gazdaságban - attyaég! ezt kompenzálandó, most írt a balkántangó, hogy megcsinálja a táskám cipzárját 1500ért.) 

egyébként:

kuglófformám nincs, úgyhogy kenyérsütő-szilikonban sült. így lett téglakuglóf ő.

az íze viszont teljesen rendben van. 

Viki első reakciója: már megint kelt tészta? tudod, hogy utálom.

háhh! de ez kevert tészta. elviszem neki a maradékot.

kincsek a Lidlből-sorozat: capunti

itt ez a sok jó szakácskönyv. oly jó őket lapozgatni és elképzelni, hogy akár már 6 óra múlva ehetnék is.

de mire befejezem az álmodozást, általában már olyan éhes vagyok, hogy muszáj előszednem  a nem csúcsgasztronómia-stahlokat és csinálni valami ennivalót. gyorsan. mert az éhség nagy úr.

így lett tegnap vacsorára capunti fetával, kaprival és olajbogyóval. a capunti jól kinéző durum, semmi egyéb. de ennyi éppen elég is volt a feta alá.

örülés (off)

- már majdnem egy éve házasok vagyunk...
- ja. csak október óta nem élünk együtt.

az ideális téli leves

...most, hogy kisütött a nap, 20 fok lett és kidobhattam a testemet a tetőre. ma lazítás volt. mesét olvastam a helyezési értekezletről, a facilitátorról és az utógondozás problémáiról. 

Balázs ebbe a verőfénybe érkezett meg - és azt mondta, hogy nem vágyik semmi etnikális kulináriára, ami olasz, indiai és arab. 

volt még 26 dkg darált pulykám. meg egy másfél éve lejárt savanyúkáposzta-konzervem. 

milegyenmilegyen? 

legyen savanyúkáposzta-leves húsgombóccal! (Ugron Zsolna után szabadon) darabos levest úgyse szoktam főzni.

mindenkinek, aki szereti:

ma este 18.43-kor az agyam elkezdte kilökni a gyermekvédelmi tartalmakat.

ő még nem tudja, amit én igen: az alapellátást ma mindenképp abszolválni kell - még ha a hatósági eljárásokból ebben a pillanatban egy értelmes mondatot se tudnék kinyökögni fővesztés terhe mellett se.

már nincs időm üresjáratokra, úgyhogy vm nagyon rapid táplálékot kellett összeraknom abból, ami volt itthon. szóval hagymát nem tettem bele.

és az evőpálcikás fényképezkedés volt a pihenés: tessék megpróbálni közgyűrűt forgatni, állványra nagyon figyelni, jobb kézzel hitelesen pálcikát fogni, szóját nem leejteni ÉS bal kézzel exponálni. ilyen a kikapcsolódás 3 nappal szakvizsga előtt. bár lehet, h a Pipét kellene lazítónak bevetni.

...avagy szójás tofusaláta főtt tojással 

Erdély és Itália fúzióba lép: tárkonyos pulykaragu laskagombával

vagy az olaszok is használják a tárkonyt? mert akkor nincs itt semmi fúzió, kérem, oszoljanak.

főzéshez warpaint szólt, ayurvedikus teát ittam, amitől nyugodt, bölcs, megfontolt, szeretetteljes meg mittudoménmégmilyen lettem. Ákos meg Kossuth-díjat kapott.
mozgalmas este volt.

Chili&Vanilia-sorozat: tejbegrízes künefe

ma könyvtár + gyerekotthonok. künefe szómagyarázat majd később. esetleg.

ez meg Chili&Vanilia, tökegyszerű, tökfinom, és ott a kardamom-fahéj-citrom vonal, amitől meg nem sima tejbegríz a sima tejbegríz.

mit NEM ettem meg az elfelejtett színház miatt?

avagy a fűszeres joghurtban pácolt csirkemell és a salsa esete vasárnap este.

az örökbefogadás majdnem pipa.

pihenésképp lementem futni, h értelmesen teljes az idő, amíg a hús pácolódik.

futás után összevagdaltam a salsát.

és nagyon örültem magamnak, h mennyire időben készültem el. Viki még sehol,  a vacsora meg tkp készen van.

aztán megjött. ki volt öltözve. de még mindig nem gyanakodtam. 6 előtt 9 perccel megkérdezte, h mikor is kell indulnunk.

"a színáááááz! baaaaaaaaaz!"

így történt, h 2 telefon (nem akar vk színházat?) és 3 perc anyázás után, 9 perc alatt összeraktam a színházi outfitet, és elrohantunk - mozgásunkat könnyed futásnak jellemezném, időnkénti sprintekkel, főleg nyitott BKV-járműajtók láttán - a Te furcsa katona c. Moldova-darabra. (rémületesen rossz volt, az 1. felvonás leginkább egy 80-as évekbeli kabaréra hasonlított, a 2. felvonás viszont belezuhant az öncélú monologizálás feneketlen kútjába, egy folyamatosan szöveget tévesztő főszereplővel. nagyon rossz volt.)

2 napja nem találom el a WB beállítást - le kell szokni a fehérről

oyster szószt mindenkinek!

avagy: egy vödör rizs brokkolival és garnélával magányos szombati ebédekre...

...amikor az ember saját tesvíre sem hajlandó kimozdulni, még akkor se, ha enni kapna.

pedig a gourman tesvír nyilván tudta volna, hogy kell a garnélákat evésre alkalmas állapotba hozni anélkül, hogy úgy nézzek ki az ebédlőasztalnál, mint egy malac.

továbbá az olyan étekek, amik csak nyomokban akár, garnélát tartalmaznak, a kimondott slow-food kategóriába tartoznak. annyira éhes voltam - mint általában, amikor du. 4kor eszem először -, hogy a végén feladtam, és a rizst ettem meg. 

így legalább maradt a tesvíremnek sok kici rákocka, hátha eljön mégiscsak.

Chili&Vanilia-sorozat: krémleves édesköményből, garnélával

a hűtő tele van olyan dolgokkal, amiket már tegnapelőtt meg kellett volna csinálnom.

dehát tegnapelőtt én menzán ettem 520ér' (húst krumplival). este meg nincs fény a fényképezéshez. amúgy meg tanulnom kell, nem érek rá.

viszont a hűtő tele van olyan dolgokkal, amiket már tegnapelőtt meg kellett volna csinálnom.

de 6kor tényleg elkezedem, mostmár.

addig nem kezdek el filmet nézni fekszek le, amíg az örökbefogadást és a veszélyeztetést nem tanulom meg.

Chili&Vanilia via El Hassan Róza (off)

van egy fontos szakácskönyvem.  

amikor nagyon nem tudtam, hogy mire lesz jó a szép zöld cucc a  cuyp marketről, a Chili&Vanilián volt rá recipe. mindig. 2006-ban. egy k távoli galaxisban.

ma este a fontos szakácskönyvbe írt nekem Mautner Zsófi kedveset. 

a nő is kedves. természetes. közvetlen. Viki szívét is megenyhítő.  és jól ad elő, a semmiről 45 percben. (az előadás apropója egy barokk csendélet és az ihletésére készült installáció volt, aminek egy-egy részlete lett kiemelve - articsóka, fokhagyma, salotta, kasszia, tonkabab - mán végre! annyi sok hájp után benne volt a kezemben 12 mp.re, szegfűszeg - ilyesmik. a kép festőjének kilétére 45 perc alatt nem derült fény - csak az, h flamand volt, mert ráfestette a képre a komlót is, ami luxuscikk a kézzel szedése okán a mai napig -, de nem művészettörténet-órára neveztünk be, ugye.)

zsömle

találtam egy remekjól hangzó tojáskrémet, gondoltam, ide vele - de hogy néz már ki saját tojáskrém bóti zsömlével?!
így sültek meg zsömléjék.
tojáskrém nem lett.
a tanulás kicsit tovább tolódott. van még 10 napom.

home-made körömvirágkrém

újabb kence Vikinek.
mert a múltkori kence, ami engem impregnált, neki belediffundált a bőrébe. szerintem száraz a bőre.

a láthatatlan lényeg: oldott körömvirág

rizottó - a nagykönyv szerint

csak meglett élőben is.
volt egy félig rohadt almám, 6 szem céklám otthonról, meg egy recept Flatcattől kiindulásnak.
és a nagykönyv.
rizottó gyorstalpaló.

know-how:

• 2 dl arborio rizs (cc. 200 g - nagyon brutál 2 adag)
• 1 l alaplé leves kockából, de az legalább biokocka volt  (100 g.ra 500 ml.rel számolva)
• 65 g zeller
• 100 g alma (egy félig rohadt normál szemből a maradék)
• 170 g cékla (két kis gömb)
• 1/2 fej fehér hagyma
• 3 dkg parmezán 
• 3+3 dkg vaj (hagymapirításhoz és a mantecaturához - hö! tudományos főzés volt ez, 40 percben)
• só
• a dekorbazsalikom kimondottan jót tett az ízének

soffritto - az apróra vágott hagymát megdinszteltem a vajon.

tostatura - a rizst átforgattam a hagymán, csak addig, amíg átmelegedett és bevonódott vajjal. ezután ment rá a bor, amiről semmit nem írt a nagykönyv, így beleöntöttem a maradék cabernet sauvignont - még van egy Pipe a hűtőben, na de a Pipét azér' mégse már...! -, úgyis céklával lesz. tehát bor. addig, amíg teljesen be nem sűrűsödik, se alkohol, se csersav, a rizs meg majdnem száraz.

és akkor innentől kezdve 15-17 perc. 

megy bele merőkanalanként a lé, a következő akkor, ha az előzőt már majdnem beszívta a rizs. és közben kavar. folyamatosan. hogy a rizs egyenletesen puhuljon. forrásközeli hőmérsékleten kell tartani

a főzési idő 2/3-ánál tettem bele a kockára vágott céklát és zellert (legközelebb hagyok neki több időt, és akkor nem kell lefednem, h ugyan párolódjék már meg), az utolsó 2 percnél a kockázott almát.

akkor van kész, ha rizs puha, de még al dente.

mantecatura - a főzőlapról levettem, és 1 percig pihentettem, csak ez után tettem bele a vajat és a parmezánt. ezekkel lendületesen össze kell keverni, a lábast rázogatva. (ezt modjuk már nem csináltam meg, így is elkéstem.) ettől lesz a rizottó krémes. meg a keményítőtől, ami szép fokozatosan kioldódik a rizsszemekből. sózni a végén sóztam, mert a leves is sós, a parmezán is.

enni frissen.

krém kamilla

annyira éhesen ébredtem, hogy nagy lendülettel kitakarítottam. aztán mélyen elmerültem az ízek Itáliájában - mikor fejben megfőztem a tökéletes rizottót, még mindig nem volt kedvem se a gyámokhoz, se a nevelőszülőkhöz, ezért csináltam nagyobb mennyiségű fotográfiát, ha már lett fény -- és miközben a kamillát fotografáltam, gondoltam, csinálok gyorsan egy kamillás kézkrémet. és megcsináltam.

most h3 van. 5 órája próbálom magam rávenni a tanulásra. - Moha, én nyertem.

akkor most közzététel és tényleg leülök.