...és akkor megvettem életem 1. liter íróját

buttermilk.

ez nemcsak azért fontos, mert angolszász a nyelvterület, hanem mert gyönyörűen látszik, hogy miből jön az író.

vajból. köpülés utáni melléktermék, enyhén savanykás, kefír állagú, tej színű folyadék. és mivel Cork valaha vajnagyhatalom volt (amíg a hollandok ki nem találták a hűtést, mint tartósítást - addig a sóval tartósítottak: itt a magyarázat arra, hogy miért sós az összes ír vaj még ma is), és a vajat ma is gyártják rendületlenül, van melléktermék bőven. 

de ez pont nem számít semmit egy mai író esetében: a pasztőrözött/fölözött tejből lesz ő tejsav-baktérium, esetleg vaj hozzáadásával 12-14 óra alacsony hőfokon történő erjedés után. (na, mintha az Állatitermék-technológiák tantárgy jegyzetét másoltam volna ide.)

ezt a rendkívül hangulatos, ámde informatív kis bevezetőt pediglen életem egyik legjobb palacsintarecipe felvezetésének szántam.
for dummies.
meg nekem.

meg mindenkinek, aki szereti.

rebarbara 1.20ért

ez egy kellően bonyolult sütike. olyan, aminek a leírása olvastán normális esetben (normális eset=süti kell, rögtön) csinálok egy tejbegrízt.

de most a csillagok szerencsés együttállása kedvezett a pâte á foncer összegyúrásának, pihentetésének, elősütésének, a rebarbarák sütőben párolásának és az öntet összeállításának ÉS a 45 perces sütési idő kivárásának. a legjobb fogyókúra süteményt sütni. lehetőleg többlépcsőset. itt ülök a sütiszagban és már semmi kedvem enni belőle. ennyi munkát elpusztítani?!

legyen a neve mondjuk rebarbara pite. kellően semmitmondó, semmi flanc a curddel meg a narancs-vonallal.

amit mindig is tudni szerettél volna a tápiókáról, de sose merted megkérdezni

például, hogy mi az isten az a tápióka (manióka, kasszava)?

a tápióka rendkívül hasznos táplálék, ha az ember semmi mást nem akar, mint hízni, de a kockacukor-szopogatást már unja. nincs benne se glutén, se fehérje, se vitamin. csak szénhidrát. és keményítő. ezért okosabb felhasználók sűrítésre használják, a pechesebbek liszt helyett, a hedonisták hízásra (544 kcal/cup - elkeserítő, és még a kókusztejet meg a cukrot hozzá se tettem). hogy tovább fokozzam az érdeklődést: íze és szaga sincs. viszont tartalmaz cianidot - nyilván bosszúból, hogy neki semmi nem jutott.

egyébként egy növény, amit a leveleitől a gyökeréig mindenestül felhasználnak; kezdetben csak Dél-Amerikában tették ezt, aztán a gaz hódítókon keresztül eljutott Afrikába és Indiába is. (a meleg az kell, Írország pl. nem rendelkezik kiterjedt cassava-erdőségekkel).

leggyakrabban gyöngy-formát ölt, és fehér, néha zöld,és 1-8 mm az átmérője. na!

...és még lehet belőle tápióka pudingot is csinálni. mangó coulis-val (/kuːˈliː/) --- avagy mi történik a mangóval, ha nekiengedem a botmixert, mialatt dagadnak a gyöngyök. 

újabb recipe elmélyült konyhatechnológiai ismeretek híján lévő kispajtásoknak.

jíííhááá!

bableves, ahogy anyánk sose tenné

mert például narancslevet, céklát, kókusztejet és garam masalát Anya csak egészen elhanyagolható számú esetben tesz bele. (az esetszám az adott példában<0.)

tehát épp elég idiótán hangzott a recept, hogy kipróbáljam.

melegen és frissen nem az a hátravágós kaja volt.

de aztán kihűlt...!

a fotótémát állva tömtem be.

a smoothie-história

 

ez egy igazi fos nap volt. du. f5ig hol kicsit, hol nagyon esett. és 13 fok volt. 

de én rendületlenül róttam a várost Jackkel és hallgattam a történeteit Corkról (már amennyit értettem belőlük), ha már mára ez volt az angolóra. cserébe megfagytam. gondoltam, remekjó ötlet lesz a szellemkastélyba vezető ösvény szederbokrait leszüretelni és csinálni egy smoothiet belőlük egy fotót róluk. remekjó ötlet volt. még pont hiányzott az optimistapéntek végéről egy agyonszurkált kéz.

Chili&Vanilia-sorozat: báhn mí

avagy ötfűszeres marha-disznaj pástétommal töltött szendvics egy nagyon durván jó édes-savanyú répasalátával for a farewell dinner.

annyira nem tettem tanúbizonyságot rendkívüli kreativitásról, amikor egyszerűen lefőztem M.Zs. majdnem legutóbbi recipéjét. szó se. de mindenki annyira egyedi akar lenni. hagyom, hogy kimazsolázzák nekem  a javát. a google mégiscsak sokkal gyorsabb, mint a manuál receptkeresés. ugye.

tehát. copycat. 

egyébként meg a répa majdnem felülmúlhatatlan, múlt péntek óta már csináltam még egy vödörrel. jövet-menet zabálom. just for  fun. (ez meg a másik örök szerelmem.)

és amúgy: a báhn mí hívószóra Vietnámban valószínűleg csak bagettet fognak adni (ha az ember hátán van egy zsák, és épp agyon van gyötörve a hálófülkés alvástól és a nagyon bezárt hostel redőnye előtt üldögél, valószínűleg olyan pofátlan áron, hogy azon még a félálomban levő jómódú nyugati - aka én - is hangosan felröhög)(bár minden kenyeret így hívnak), báhn mí, mint szendvics kizárólag bárhol máshol a világon van forgalomban (itt jegyezném meg, hogy vietnámi jelenésem anno totális kudarcba fulladt kulináris téren: Hanoiban odáig süllyedtem, hogy becsukott szemmel, de az éhhalál szélén, becsaptam egy olajos halat a kosárba. a bahn mí mellé. mert bár imádom az ázsiai konyhát, 3 hét után már nem kevésbé a francia befolyást is. de a fazékból kiálló disznaj ÉS csirke LÁBakat kevésbé. de tény: phó forever.)

tehát a báhn míban van valamiféle pástétom (disznó, marha, hal, tofu, tojás, kiskutya f..a, whatever), pickled (kb. savanyított) répa és/vagy retek, nyers uborka és koriander. én meg már olyan vagyok mint a gúgöl transzlétör.

tésztaebéd

hamar is, meg jó is - egy nagyon ősi dakota közmondást idézve.
reggel 7. kelés.
reggel 8. az ebéd megsütve, az angolházi megírva.
reggel 8.15. végre kapok kávét.

az elrontott kókuszdzsem története

-->

egyszer volt, hol nem volt, egy csudálatos kép a flickren egy üveg kókuszdzsemről.

szerelmes lettem az ideába rögtön, lázasan kutattam a kókuszdzsemről, in inglis, of korsz (nem nagyon találtam mást a sri kayan kívül, ami nem annyira dzsem, mint kókusz curd és minden recept előírta a pandan levelet hozzá. (egyébként maláj, származását tekintve, és előszeretettel eszik reggelire vajas pirítóshoz.) mivel erről a növényről még csak nem is hallottam, a kókuszdzsem-projekt felfüggesztésre került, nem is gondolva egy elég kézenfekvő dologra: magyarul beírni a keresőbe a kókuszdzsem szót.

belenyihogott egy ló a fogalmazásba

a képen látható még egy szintén teljesen irányt tévesztett majdnem scone

csirke-ánizs-gyömbér-kókusz

újabb remekjó fűszer-konstelláció. citromfű és kaffírlime-levél nélkül. nahát. és jó! nahát!
történet nincs.

nagyonsokmagvas keksz

arra az esetre, ha volt 4 dögunalmas angolórája az embernek, ami után nem kívánta semmi porcikája se a futást, amit csak tolt, tolt maga előtt egész délután, míg végül este lett és eső. így kénytelen lesz a recipe begépelése után nedves közegben futni. 

(egyébként a keksz 4 nap alatt másodjára készült el, egyrészt mert az 1. adagban benne volt a lehetősége egy jó keksznek, másrészt olyan fotókat sikerült készíteni róla, hogy ma k-i-t-ö-r-ö-l-t-e-m az egész szériát. de mindentől függetlenül belépett ő a top kettesek elit-klubjába a Stahl-féle zabpelyhes kekszi mellé.)

indonéz rákcurry bank holiday esetére

tegnap féltávon én vezettem.

kimerítő volt. 

még jó, hogy ma bank holiday.

ha véletlenül elég széles az út, 340 m-enként 2 sávos körforgalmat iktatnak be (amit én még ugye nem kezelek készségszinten). ha nincs körforgalom, az azért van, mert fél autó széles a 2 sáv. itt a szélek eltalálása volt a kihívás.

aztán néha beértünk egy-egy településre, ahol a bank holiday előestéjén mindenhol fesztivált tartottak, úton sétálgató, sörözgető, babakocsit tologató (mindezt az ÉN fél sávomban!) engem végső kétségbeesésbe taszajtó egyedek. a 2. olyan akcióm után, amit most nem részleteznék (de amihez foghatót még életemben nem csináltam, mert apa valószínűleg úgy vágott volna pofon, hogy kirepülök a kormány mögül - Balázs csak hálát adott az égieknek, hogy mégse az alufelnis BMW-t választotta), úgy gondoltam hogy elsőre elég volt ez.

édeskömény-leves

mandulasarokról/ból/tól még sose főztem, csak a képeit nézegetem. ha valamit kívánhatnék, az lenne, hogy legyek én is olyan szakács és fotós, mint a csaj. meg, hogy álljon el ez a rünyes eső és süssön már ki a nap végre. bár már azzal is elégedett lennék, ha kiderülne az ég.

shawarma, a gyros arabul

erre a blogra már jó rég ráleltem flickr-es kalandozásaim közepette: zseniális képei vannak a csajnak. benne van a top3-as listámban.

 

már megcsináltam egyszer Vikinek, de akkor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag darált húst használtam és a fűszerezés is elcsúszott valahol (tán ott, hogy a darált húst nem nagyon pácolják...). de tegnap megcsináltam az ultimate verzsönt: osztatlan siker. (az egyetlen külsős kostóló azt mondta, hogy oké, majd betömte a 2. tekercset is. ez ugyebár 100%-os tetszési index.)